Mi a Tai Chi és a Chi Kung?

A Tai Chi (太极) ősi kínai mozgásművészet, mely megteremti a test, lélek és szellem harmóniáját. Bár rendkívüli mélységű tudomány, alapszinten mégis könnyű elsajátítani, és szinte azonnal érezhetőek pozitív egészségügyi hatásai. A lassú mozdulatok jógára emlékeztethetnek – és sok tekintetben hasonlít is a két művészet. Hajnalonta, Kína-szerte a parkokban döbbenetesen erős, mozgékony idős emberekkel találkozhatunk, akik lassú mozgásokat, vagy erőnléti gyakorlatokat végeznek. A Tai Chi edzéseken gyakorolt, egymásra épülő módszerek az alábbi kategóriákba sorolhatóak: • Belső művészet, Chi Kung – a belső energiák művelésének tudománya, melyet a többi módszertől függetlenül, önmagában is gyakorolhatunk(!). • Formagyakorlatok – melyek olyanok, mint egy lassú, meditatív tánc. • Toló kezek – páros gyakorlatok, melyek a belső harmóniára épülnek. • Önvédelmi technikák – a fenti gyakorlatokon alapuló, magas szintű küzdelmi technikák.• A tapasztalat az, hogy önmagában a legegyszerűbb Chi Kung gyakorlatok végzése fantasztikus testi-lelki harmóniát teremt. A formagyakorlatok elsajátítása kicsit több időt vesz igénybe. A lassú, táncszerű mozdulatok sorozata egy semmivel sem összehasonlítható, ellazító, tisztító, harmonizáló élményt nyújt. A toló kezek és az önvédelmi technikák sok helyen már csak „hab a tortán”, melyekkel a tanulók többnyire nem foglalkoznak mélységében, hiszen a belső technikák és a formagyakorlatok önmagukban elegendőek, hogy egészségesebbek legyünk. Ezen kívül érdemes tudni, hogy a Tai Chi öt fő stílusa mind az azokat megalkotó ősi családokról kapta a nevét. Ezek a Chen, Yang, Wu Hao, Wu és Sun stílusok.

A Tai Chi hatása egészségünkre

A Tai Chi gyengéd mozdulatai korosztálytól függetlenül minden ember számára biztonságosak. Nem szükséges, hogy bármiféle edzettségi szintünk legyen: a gyakorlatokat szükség esetén akár ülve is lehet végezni. Ez a művészet teljes egészségünkre közvetlen jótékony hatással van. Segít a szívnek és az érrendszernek, javítja a csontsűrűséget és az ízületi stabilitást, nyújtja és erősíti izmainkat. Erősíti a tüdőt, elmulaszthatja az asztmát. Csakúgy, mint a jóga, a Tai Chi is meditatív minőséggel bír, automatikusan ellazítja az egész testet. Élettani hatásai közé tartozik, hogy segít csökkenteni a vérnyomást, a pulzusszámot, segítségével lassabban lélegzünk, stabilizálja az adrenalinszintet és csökkenti a stresszhormonok mennyiségét. Ez a csodálatos mozgásművészet alapvetően egy sor lassú, áramló mozgásból áll, miközben mély, lassú légzéssel nyugtatjuk az elmét és erősítjük a testet. Egyik testtartásból a másikba áramlunk, mialatt súlyunkat gyengéd, de koncentrált tudatossággal egyik lábunkról a másikra helyezzük, és minden tagunkat olyan módon mozgatjuk, hogy az egyensúly megtartása sokszor kimondott kihívás legyen. És nem utolsósorban művészi élményt is nyújt: a kecses táncra emlékeztető Tai Chi mozdulatok sorozata testünket, lelkünket ellazítja, kívül-belül kiegyensúlyoz.

Apropó, egyensúly!

A Harvard Orvosi Egyetem kutatásai szerint a Tai Chi az egyensúly fejlesztésére szolgáló legjobb módszer. (Lásd: https://www.health.harvard.edu/staying-healthy/tai-chi-the-winner-at-warding-off-falls) Minden edzésen megtapasztalhatjuk, hogy a lassú, áramló mozgások hogyan tanítják lassan, finoman testünket, idegrendszerünket, hogy tudatosan helyezzük testsúlyunkat egyik lábról a másikra, miközben egyensúlyunkat tudatosan megtartjuk. Általánosságban igaz, hogy minden lassú, átgondolt mozgás javítja stabilitásunkat és csökkenti annak az esélyét, hogy elesünk, mely különösen idős korban válik rendkívüli fontosságúvá. A kor előrehaladtával sajnos egyre inkább igaz, hogy az esések eredménye esetleg súlyos, neadjisten végzetes csonttörés lehet, ezért a preventív gyakorlás konkrétan életeket menthet. Nem egy alkalommal tapasztaltuk, hogy már az első edzés után is pozitív hatást sikerül elérni. De néhány hét alatt mindenképpen jelentősen megnő az egyensúlyérzék. A gyakorlók továbbá szinte kivétel nélkül arról számolnak be, hogy gyorsabban és messzebb képesek sétálni, mint korábban. Miért is van ez? A Tai Chi mindazon képességünket fejleszti, amik abban segítenek, hogy stabilan megálljunk a lábunkon, és könnyedén sétáljunk: a láb erejét, rugalmasságát, mozgástartományát, reflexeinket… mindazt, ami a kor előrehaladtával valamilyen mértékben többnyire sajnos visszafejlődik. Mivel a formagyakorlatok során testsúlyunkat folyamatosan át- és áthelyezzük, egyre ismerősebb lesz számunkra az érzés, hogy képesek vagyunk megtartani egyensúlyunkat mindenféle különböző testtartásban. Kicsit olyan, mintha kötéltáncot gyakorolnánk a földön járva – csak épp teljes biztonságban –, miközben testünk észrevétlenül ruganyosabbá és erősebbé válik.

A Tai Chi, mint filozófia

A Tai Chi (太极) kifejezés valami olyasmit jelent, hogy a „legnagyobb tengely” – magyarán az az abszolút, kozmikus viszonyítási pont, az az univerzális egység, mely a világ teljességét magában foglalja. A kínai filozófia szerint Yin és Yang egymást kiegészítik, harmóniában járják végtelen, kozmikus körtáncukat. Ezt érzékelhető világunkban, magunk körül mindenben felfedezhetjük: nő és férfi, éjjel és nappal, hideg és meleg, sötét és világos… egymással ellentétesek, mégis egyenlőek: egymás nélkül egyik sem létezhetne. A Tai Chi ennek a két érzékelhető erőnek az egysége, az elképzelhető legmagasabb teremtő elv.

Mi NEM a Tai Chi?

Ahhoz, hogy valamit ismerjünk, jó azt is tudni, hogy mi NEM az adott dolog. Íme hát egy rövid lista – ami a gyakorlóknak bizonyára humoros, és részben talán ismerős: • Nem vallás – ezzel együtt spirituális felismerésekhez juthatunk általa. • Nem szekta – nem szükséges semmilyen elkülönülő csoporthoz, vagy irányzathoz tartozni a gyakorláshoz. Sőt! A testi-lelki fejlődés végső soron egy egyéni folyamat. • Nem sport – ezzel együtt edzi a testet. • Nem tánc – bár a mozdulatok szépsége hasonlóvá teszi. • Nem karjaink lóbálása selyempizsamában – legfeljebb kívülről nézve tűnhet így. • Nem csak nyugdíjasoknak szóló torna – bár idős emberek számára is biztonságos. • Nem jóga – ha vannak is hasonlóságok. • Nem sérthetetlenné tevő varázslat – csak a képzeletünkben. • Nem divatsport – hanem ősi művészet. • Nem Thai Box – mert nem thaiföldi, hanem kínai, és nem „külső”, hanem ún. belső művészet.

Most akkor kínaiul kell beszélnem, meg pálcikával enni és meditálni?

Dehogy! A gyakorlatok kínai nevei másodlagosak. A régi, nagy mesterek olyan szép költői, többnyire természet ihlette neveket találtak ki az egyes gyakorlatokhoz, amelyek anyanyelvünkre lefordítva sokkal hasznosabbak, hiszen segítenek beleérezni a mozdulatba, inspirálnak, elgondolkodtatnak. Ha azt mondjuk, „Zhan Zhuang” (站桩), az csak valami idegen, kiejthetetlen hangsor. Pláne, ha hozzávesszük, hogy a leggyakoribb formája ennek a „Cheng Bao” (撑抱). De ha azt mondjuk, „Nagy Fa”, mindjárt inspirációt kaphatunk a névtől. Elgondolkodhatunk rajta, hogy a fa stabilitását egészséges, mélyre nyúló gyökerei adják, míg lombja magasan a fény felé nyújtózik, és így teremti meg stabilitás és könnyedség, sötét és világos, lent és fent egységét. Milyen jó, ha inkább valódi megértéssel gyakoroljuk a mozdulatokat! Ezzel együtt, ha valakinek van kedve a kínai neveket is megtanulni, tessék csak, jó móka, ami ráadásul egyéb készségeket is fejleszt. Semmilyen neadjisten dogmatikus módon nem szükséges az életünket megváltoztatni. Ezek „csak” gyakorlatok, melyek összehangolják a mozdulatokat és a lélegzetet, segítenek koncentrálni és ellazítani, és általánosságban egészségessé tesznek. Slussz!